A Velencei Biennálé Magyar Pavilonjába tervezett műalkotások szorosan kapcsolódnak a Maróti-féle épülethez, nemcsak a térelrendezésben, hanem az eredeti művészettörténeti kontextusban is. A kiállítás célja az épülethez illeszkedve egy reszakralizált tér létrehozása, amely nem a művészetvallás fogalmához, hanem az emberiség által teremtett, beleértve a Mesterséges Intelligenciát is, átfogó kultuszához kapcsolódik. Különös hangsúly kerül a kultusztárgyakra, amelyek a Tervező-Teremtő által megalkotott Mesterséges Intelligencia világát célozza.
A kiállítás elemei és megjelenési formái vallástörténeti univerzalitásra törekednek. A pavilon nagy terei monumentális robot-szerű alakokkal lesznek megtöltve, amelyek kétdimenziós kultuszképekként jelennek meg fő nézetből, körbejárva pedig szoborként és építészeti elemeket hordozó antropomorf struktúraként értelmezhetők. Ezek az alkotások 3D-nyomtatással készülnek, és az előállítás során keletkezett selejt-töredékeket a pavilon udvarán helyezzük el, felkészítve azokat a jövő régészei számára. Ez a megoldás utalás a kultuszok és a tárgyak mulandóságára.
A robot-szerű alakokat építészeti keretmotívumok kapcsolják az épülethez, színvilágukban pedig illeszkednek a pavilon fehér falaihoz. A kiállítás része továbbá mennyezeti és falra szerelt plexi-képek sora, amelyek a robotok megalkotását ábrázolják, mint tervezői folyamatot.

The artworks designed for the Hungarian Pavilion at the Venice Biennale are deeply connected to the Maróti-designed building, not only in terms of spatial arrangement but also in its original art historical context. The exhibition aims to create a new, resacralized space that aligns with the building while shifting its focus from the concept of art as religion to a broader cult of humanity, including the creation of Artificial Intelligence. Special emphasis is placed on cult objects, which represent the world shaped by the Creator-Designer’s Artificial Intelligence.
The elements and forms of the exhibition strive for religious-historical universality. The large spaces of the pavilion will feature monumental, robot-like figures that appear as two-dimensional cult images from the front and as sculptures or anthropomorphic structures incorporating architectural elements when viewed from different angles. These creations are produced using 3D printing, with the waste fragments from the printing process displayed in the pavilion courtyard, prepared for future archaeologists. This approach reflects on the transience of cults and objects.
The robot-like figures are connected to the building through architectural framing motifs and harmonize in color with the white walls of the pavilion. The exhibition also includes a series of ceiling-mounted and wall-mounted plexiglass images depicting the creation of the robots as a design process.