Nemes Nagy Ágnes költészetének öndekonstruktív tárgyiassága – szemben a klasszikus tárgyiasság visszatükröző, ön-újra-megtalálást, felismerést nyújtó struktúráival – összezavaró, az én-másik különbséget felfüggesztő, illetve a reprezentációt fenntartó (jelölő és jelölt közti) határ elmosódását jelző alakzatokra épül, melyekkel szemben nem képződhet szubjektum-pozíció. A kristevai abjektnek éppen az efféle határsértésekhez van köze, a jelentés fenyegető meghibásodásához, mindahhoz, ami lerombolja az identitást, a rendszert, a rendet, s a jelölő-szubjektum megképződésének visszaomlásáról tanúskodik.
Az előadás az Ekhnáton-ciklus olvasásával a Nemes Nagy-poétikának azon erőfeszítését igyekszik feltárni, hogy leszálljon a nyelvi rend alapjaihoz, egy szubjektumot megelőző dimenzióba, ahol a jelentés és identitás egy én és másik nélküli tiszta különbség, köztesség helyfoglalójaként bukkan fel. Az abjekció kristevai fogalmának Cynthia Chase-féle megközelítése lehetővé teszi az Ekhnáton-szövegek metaforikus/metonimikus áttevődéseinek nyomon követését, amelyek a jelölő-szubjektum hajnalát viszik színre.
 

The self-deconstructive objectivity of Ágnes Nemes Nagy’s poetry, in contrast to the promising self-recognition structures of classical objective poetry, is based on confusing figures that suspend the self-other difference and blurs the boundary between signifier and signified on which representation is built. As a result, a subject-position cannot be formed. Kristeva’s concept of abjection is relevant to these kinds of boundary transgressions, to the threatening breakdown of meaning, to everything that undermines identity, the system, the order, and testifies to the collapse of the formation of the signifier-subject.
The presentation aims to reveal the effort of Nemes Nagy’s poetics in the Ekhnaton cycle to descend to the foundations of the linguistic system, to a dimension preceding the subject, where meaning and identity appear as a pure difference and mediation without a self and other. Cynthia Chase’s approach to Kristeva’s concept of abjection enables the tracing of the metaphorical/metonymic transferences in the Ekhnaton texts, which stage the dawn of the signifier-subject.