Valamennyi állam szuverén annak meghatározásában, mely veszélyhelyzetek vannak hatással az állam normális működésére; melyek indokolják a rendkívüli állapot bevezetését; melyek nem elegendő súlyúak a „normalitástól” való eltéréshez; és ki (mely hatóság) illetékes mérlegelni egy-egy veszélyhelyzet jelentőségét. Mindezek, az elsőre elméletinek tűnő kérdések a COVID-19 világjárvánnyal valósággá váltak, és nem egy esetben alkotmányjogi dilemmát okoztak. Ugyanis a nemzeti alkotmányok, amelyek rendszerint a fenti kérdésekre vonatkozó válaszokat tartalmazzák, nem említik szükségszerűen külön, név szerint a világjárványt, mint a rendkívüli jogrend bevezetésének egyik feltételét, okát. Így az alkotmánybíróságoknak nem csupán arról kellett dönteniük, hogy egy-egy korlátozó intézkedés törvényes, szükségszerű, legitim, illetve arányos volt-e, hanem hogy a COVID-19mint egészségügyi kockázat indokolta-e egyáltalán a korlátozások, nem egy esetben pedig a rendkívüli állapot bevezetését. Ez ténykérdés, és mint ilyen túlmutat az alkotmánybíróságok hatáskörein, sőt, szakmai kompetenciáin is.
A kutatás Szerbia, Magyország, Horvátország és Bosznia-Hercegovina alkotmánybíróságainak gyakorlatát elemzi azokban az alkotmányossági és törvényességi eljárásokban, amikor a bíróságoknak a COVID-19 világjárványt jogilag kellett minősíteni. A COVID-19 jogi minősítése ugyanis azért releváns, mert ettől függ, az egyes korlátozó intézkedések megfelelő jogalappal rendelkeztek-e, illetve az azokat kiszabó, és esetenként a rendkívüli jogrendet bevezető hatóságok alkotmányos felhatalmazásuknak megfelelően jártak-e el. A vizsgált alkotmánybíróságok egy esetben sem kérdőjelezték meg a jogalkotó értékelését a COVID-19 világjárványról mint potenciális veszélyforrásról, függetlenül attól, hogy az adott országban rendkívüli állapotot vezettek-e be vagy sem.

All states are sovereign in defining which emergency situations affect the normal functioning of the state; which justify the introduction of a state of emergency; which are not sufficient in order to deviate from „normality”; and who (which authority) is competent to consider the importance of an emergency. All these seemingly theoretical questions have become a reality with the Covid-19 pandemic and caused a constitutional dilemma not only in one case. Namely, national constitutions, which usually contain answers to the above questions, do not necessarily mention separately, by name the pandemic as a condition and reason for the introduction of an extraordinary legal order. Thus, the constitutional courts did not only have to decide whether a restrictive measure was legal, necessary, legitimate or proportionate, but whether the Covid-19, as a health risk, justified the introduction of restrictions, and sometimes even state of emergency. This is a matter of fact, and as such goes beyond the powers and even professional competences of the constitutional courts.
The research analyzes the practice of the Constitutional Court of Serbia, Hungary, Croatia and Bosnia and Herzegovina in those procedures of constitutional review where the Covid-19 pandemic had to be legally qualified. The legal qualification of Covid-19 is relevant because it depends on it, whether the certain restrictive measures had a suitable legal basis, and whether the authorities imposing them and, in some cases introducing the state of emergency, have acted in accordance with their constitutional authorization. The constitutional courts have never questioned the legislator’s evaluation of the Covid-19 world epidemic as a potential source of danger, notwithstanding, whether or not a state of emergency was introduced in the country.