Samu János

Előadásomban az oktatási intézménye(in)k által  meghatározott irodalom aktuális helyzetével, funkciójával és lehetőségeivel foglalkozom. Hagyományos vagy klasszikus irodalomról szólva nem az irodalomtörténet(ek) kanonizált, korszakos jelentőségű vagy legalább is különösen értékes műveinek nemzeti és/vagy nemzetközi katalógusát értem, de még csak azt a kiszélesített korpuszt sem, amelybe ezek mellett a kevésbé ismert, esetleg kedvezőtlenebb esztétikai megítélésű szövegtermés is benne foglaltatna.
Érvelésem szerint nem csak arról van szó, hogy az irodalom a Gutenberg-galaxis ádventjével viszonylag homogén mediális környezetben találja magát, hanem arról is, hogy ez a mediális szituáltság konstitutív a ma hagyományosnak tekintett irodalom szempontjából, amelynek alanya az ún. „magányos olvasó”. A korunkra jellemző digitális környezet, az újmediális átrendeződés így korántsem az első technológiai alapú fordulat, amivel a verbális kódnak szembe kell néznie.

In my presentation, I will discuss the current situation, function, and possibilities of literature as determined by our educational institutions. When referring to traditional or classical literature, I do not mean the national and/or international catalogues of canonical, epoch-making or particularly valuable works of literary history, nor even the expanded corpus which includes lesser-known or aesthetically less favored texts.
My argument is not only that literature finds itself in a relatively homogeneous medial environment with the advent of the Gutenberg Galaxy, but also that this medial situation is constitutive for traditional literature today, whose subject is the so-called „solitary reader.” The digital environment and the reorganization of new media typical of our era are by no means the first technological turning point with which verbal code must confront.