A professzionális intézményrendszerek klasszikus, 20. századi elmélete szerint az irodalom mint a nyilvánosság egyik speciális területe a társadalom egyik kikülönült alrendszereként a saját kiválasztási mechanizmusai alapján jelöli ki, hogy kit tekint írónak. A 21. században a tömegkommunikáció platformosodása révén ez a folyamat részben kikerülni látszik a hagyományos irodalmi intézmények felügyelete alól. A klasszikus megfogalmazás szerint ’próza az, amit kinyomtatnak’. Ennek hátterében az intézményrendszer hitelesítő aktusa, a kiadványban (irodalmi lap, könyv, újság irodalmi rovata) történő megjelenés bújik meg. De ki tesz hitelesítési pecsétet a digitális média irodalomnak tűnő megnyilatkozásaira? Az egyik, magától érthetőnek tűnő válasz: az olvasók. Azok számossága. Az irodalomtudomány és az irodalom professzionális intézményrendszeréből megmaradt pozíciókat betöltő megnyilatkozók azonban nem feltétlenül értenek egyet ezzel a felvetéssel. Az irodalmi jelenléttel kacérkodó szerzők számára ma sem nélkülözhető a szakma (írótársak/kritikusok/tudósok) be/elfogadása.
Előadásomban azt vizsgálom, hogy egy aránylag jelentősnek (66.000 követő) mondható, vajdasági származású szerző, Imre Hilda ismertsége és elismertsége miképpen viszonyulnak egymáshoz.

According to the classic 20th-century theory of professional institutional systems, literature, as a special area of the public, as a separate subsystem of society, designates who it considers to be a writer based on its own selection mechanisms. In the 21st century, due to the emergence of platform-based of mass communication, this process seems to escape the supervision of traditional literary institutions. According to the classic formulation, ‘prose is what is printed’. In the background of this, the authenticating act of the institutional system is hidden in the publication process in literary section of a literary magazines, books, newspapers etc. But who puts a seal of approval on what appear to be literature in digital media? One obvious answer: readers. Their number. However, the commentators occupying remaining positions in the professional institutional system of literary studies and literature do not necessarily agree with this proposition. Even today, the acceptance of the profession (by fellow writers/critics/scientists) is indispensable for authors flirting with establishing literary presence. In my lecture, I examine how the fame and recognition of Imre Hilda, a relatively significant (66,000 followers) author from Vojvodina, relate to each other.