Kiss Vendel

Az előadás az agrárerdészeti rendszerek gazdasági és klímaadaptációs lehetőségeit vizsgálja Vajdaság mezőgazdasági térségeiben. Vajdaság Szerbia egyik legfontosabb agrártermelő régiója, ugyanakkor alacsony erdősültsége, az egyre gyakoribb aszályok, a szélerózió és a klímaváltozás hatásai miatt fokozottan kitett a termelési kockázatoknak. A vizsgálat középpontjában az a kérdés áll, hogy az agrárerdészeti megoldások – különösen a mezővédő erdősávok, fasorok, fás mezsgyék és egyes sorközműveléses rendszerek – hogyan járulhatnak hozzá a mezőgazdasági termelés stabilizálásához, a talajnedvesség megőrzéséhez, a szélerózió mérsékléséhez és a vidéki jövedelmek diverzifikálásához.
Az előadás szakirodalmi áttekintésre és regionális adatok elemzésére épül. Bemutatja, hogy Vajdaságban az agrárerdészet nem elsősorban hozamnövelő technológiaként, hanem hosszú távú kockázatcsökkentő és jövedelemstabilizáló eszközként értelmezhető. A fás elemek alkalmazása mérsékelheti a szélsőséges időjárási hatásokat, javíthatja a mikroklímát, növelheti a biodiverzitást, valamint kiegészítő bevételi lehetőségeket teremthet faanyag, méz, gyümölcs vagy akár ökoszisztéma-szolgáltatások formájában. Az eredmények alapján az agrárerdészet Vajdaságban regionális gazdasági alkalmazkodási stratégia lehet, különösen Bácska és Bánát nyílt, intenzíven művelt mezőgazdasági területein.

The presentation examines the economic and climate adaptation potential of agroforestry systems in the agricultural regions of Vojvodina. Vojvodina is one of the most important agricultural regions of Serbia, but its low forest cover, recurrent droughts, wind erosion and increasing climate-related risks make agricultural production increasingly vulnerable. The main focus of the presentation is how agroforestry practices – especially shelterbelts, tree rows, woody field margins and selected alley-cropping systems – can contribute to stabilising agricultural production, preserving soil moisture, reducing wind erosion and diversifying rural income.
The presentation is based on a literature review and the analysis of regional evidence. It argues that  agroforestry in Vojvodina should not primarily be interpreted as yield-increasing technology, but rather as a long-term risk-reduction and income-stabilisation strategy. The integration of woody elements into agricultural landscapes may moderate extreme climatic effects, improve microclimate, enhance biodiversity, and create additional income opportunities through timber, honey, fruit production and ecosystem services. The findings suggest that agroforestry can function as a regional economic adaptation strategy in Vojvodina, particularly in the open and intensively cultivated agricultural landscapes of Bačka and Banat.