Papp Árpád

A mindennapi élet kutatása és feldolgozása a 20. század harmincas éveitől nem csak a néprajz, de további tudományterületek, így szociográfia, szociológia, szociálpszichológia, antropológia, de a történettudomány számára is elsőrangú forrásnak, illetve módszernek bizonyult. A felsorolt tudományágak az esemény és annak elhangzása, megélése közötti távon igyekeznek olyan fogalmakat megragadni, mint az igazság, a valóság. Abban egyetértenek, hogy nem csak az emlék felidézése függ a tanú személyétől, de a felidézés és az esemény közt eltelt idő is alakítja, módosítja az emléket. A kulcskérdés tehát: mire emlékezünk, mit felejtünk el? Az emlékezés és emlékezet miként válik az identitás részévé?

Since the 1930s, the research and processing of everyday life has proven to be a first-rate source and method not only for ethnography, but also for other scientific fields, such as sociography, sociology, social psychology, anthropology, and history. The listed disciplines strive to grasp concepts such as truth and reality in the period between the event and its narration and experience. They agree that not only does the recall of a memory depend on the person of the witness, but the time that has passed between the recall and the event also shapes and modifies the memory. The key questions, therefore, are: What do we remember, and what do we forget? How do remembrance and memory become part of identity?