Berze Gizella

Kutatásunk a szerbiai inkluzív oktatási folyamatok strukturális kihívásait vizsgálja a vajdasági magyar pedagógusok tapasztalatain keresztül. Az elméleti keretet a korai szakasz monitoring kutatásai (Kovač-Cerović et al., 2016) és a legújabb elemzések (Vujačić et al., 2022) fejlődésvonala adja, és rávilágít arra, hogy a kimenet-alapú szabályozás (ishodi), és a tantervek kötöttségében az egyéni oktatási tervek (IOP) elveszítették fejlesztő funkciójukat és a bürokratikus külső kontroll és a tanári szorongás forrásaivá váltak. Regionális szinten ezt a módszertani divergenciát fokozzák a kisebbségi lét sajátosságai: a lokális terek szakmai szocializációja és a kontaktusnyelvi hatások miatt a külső (anyaországi vagy nemzetközi), mérőeszközök sem alkalmazhatók közvetlenül (Námesztovszki et al., 2020). A kutatás célja az elméleti és módszertani hiány pótlása, két nemzetközi mérőeszköz – a TATIS (attitűd) és a DI-Quest (differenciált tervezés) – kulturális és terminológiai adaptációjával. Hipotézisünk szerint a növekvő, inklúzióval kapcsolatos tanári terhek szoros összefüggést mutatnak a kimenet-alapú tervezési tudatosság deficitjeivel, továbbá szignifikáns különbségek mutathatók ki ebben az alsó tagozatos osztálytanítók és a felső tagozatos szaktanárok között. A tervezett minta N = 120-150 vajdasági magyar általános iskolai pedagógus. A módszer egy szigorú, négyfázisú nemzetközi transzfer-protokollt követ: (fordítás, szakértői panel, visszafordítás, pilot tesztelés). A pszichometrikus ellenőrzés pedig belső konzisztencia-vizsgálattal (Cronbach-alfa) és feltáró faktorelemzéssel történik. A folyamat eredményeként létrejövő mérőeszköz-csomag empirikus alapot biztosít a regionális továbbképzések megújításához, a kisebbségi oktatáspolitikai intézkedések tervezéséhez, valamint egy későbbi kvalitatív kutatás (fenomenológiai) mélyinterjúinak beágyazásához.

Our research investigates the structural challenges of the Serbian inclusive educational system through the experiences of Hungarian minority teachers in Vojvodina. The theoretical framework follows the historical trajectory from early monitoring studies (Kovač-Cerović et al., 2016) to recent analyses (Vujačić et al., 2022), highlighting that under the pressure of top-down outcome-based regulations (ishodi) and rigid curricula, individual education plans (IEPs) have lost their formative function, and have become instruments of external bureaucratic control and sources of anxiety for teachers. At the regional level, this methodological divergence is further compounded by the specific characteristics of the minority context: due to the unique professional socialization and contact-linguistic effects of the local pedagogical space, external (mainland or international) instruments cannot be applied directly (Námesztovszki et al., 2020). The purpose of this research is to bridge this theoretical and methodological gap through the cultural and terminological adaptation of two international instruments: the TATIS (attitudes) and the DI-Quest (differentiated planning). Our hypothesis posits that increasing burdens associated with inclusive education are strongly correlated with deficits in outcome-based planning awareness and that significant differences can be identified between lower primary school teachers and subject-specialist teachers in upper primary education with respect to these factors.
The planned sample consists of 120–150 Hungarian primary school teachers in Vojvodina. Methodologically, the study follows a rigorous four-stage international adaptation protocol comprising translation, expert review, back-translation, and pilot testing. The psychometric properties of the instrument will be evaluated through internal consistency analysis (Cronbach’s alpha) and exploratory factor analysis. The resulting instrument package will provide an empirical foundation for the reform of regional teacher education, the development of minority education policy measures, and the incorporation of future qualitative (phenomenological) interview studies.