Grabovac Beáta

A klimatikus változások előreláthatatlan hatásai olyan ökopszichológia fogalmakat hívtak életre, mint a solastalgia és a soliphilia. A klímaváltozás biológiai, lelki, társas és kulturális szinten is kreálja az ember valóságát. A solastalgia a veszteségérzés, gyász és fájdalom az otthoni környezetünk változása, leépülése miatt. A soliphilia ennek valamelyest ellentéte, a saját, otthoni környezetünk iránti szeretet, kötődés és felelősségérzet.
Munkánk célja, hogy körüljárja az ökopszichológia legújabb fogalmait, ezeket kapcsolatba hozza a cyberpszichológiával az ember-természet-mesterséges világ hármasának áthallásain keresztül. A fókusz a természet iránti viszony, illetve a cybertér az ember számára előnyös mozzanatain van, a természetes-mesterséges környezethez való legadaptívabb hozzáállás bekalibrálásán.

The unpredictable effects of climate change have given rise to ecopsychological concepts such as solastalgia and soliphilia. Climate change creates human reality on a biological, psychological, social, and cultural level. Solastalgia is the feeling of loss, grief and pain due to the change and degradation of our home environment. Soliphilia is somewhat of the opposite of this, love – attachment and responsibility for our own home environment.
The aim of our work is to explore the latest concepts of ecopsychology, connecting them with cyberpsychology through the intersections of the human-natural-artificial world triad. The focus is on the relationship to nature and the beneficial aspects of cyberspace for humans, and on calibrating the most adaptive attitude to the natural-artificial environment.