A nemrégiben Arany János-éremmel kitüntetett Lukity Tibor azt vallja, az oktatás ötvözze a hagyományos matematikai szemléletet a modern technológiákkal.
Dr. Lukity Tibor, az Újvidéki Egyetem Műszaki Tudományok Kara Matematikai Tanszékének tanára a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén vette át az Arany János-érmet.
– A kutatás sok türelmet és kitartást igényel. Mindig arra törekedtem, hogy magas szinten műveljem a tudományt, részt vegyek nemzetközi projektekben és együttműködésekben – vallja a vele készült beszélgetésben.
A matematika sokszor nehéznek tűnik, de ha sikerül közel hozni a gyakorlati élethez, akkor érdeklődést és lelkesedést tud kiváltani. Ez az egyik legfontosabb dolog az oktatásban – állítja dr. Lukity Tibor, az Újvidéki Egyetem Műszaki Tudományok Kara Matematikai Tanszékének tanára, akit a – Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közgyűlése részeként megtartott – Külső Tagok Fórumán Arany János-éremmel tüntettek ki. A vajdasági szakemberrel a díjról, kutatásairól, a matematika tanításának kihívásairól és a mesterséges intelligencia szerepéről beszélgettünk.
Mit jelent az ön számára ez az elismerés?
– Nagy megtiszteltetésként éltem meg. Őszintén szólva nem is gondoltam, hogy ilyen szinten felfigyelnek a munkámra. A díjat a Magyar Tudományos Akadémia határon túli tudományossággal foglalkozó bizottsága ítélte oda. A felterjesztésben a tudományos munkám és a tudományszervező tevékenységem egyaránt szerepet játszott. Több mint másfél évtizede mentorálok hallgatókat a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégiumban, emellett 2002 óta aktívan részt veszek alelnökként a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács munkájában.
Külön öröm számomra, hogy több korábbi hallgatóm ma már sikeres oktatóként és kutatóként dolgozik. Mindig fontosnak tartottam a tehetséggondozást és a fiatal kutatók támogatását.
Mesélne pályafutásáról és tudományos munkájáról?
– Az újvidéki Természettudományi-matematikai Kar Matematika Tanszékén végeztem, később érdeklődésem a numerikus matematika felé fordult, majd ezen keresztül jutottam el a digitális képfeldolgozáshoz. A doktori disszertációmat is ebből a témából írtam. Ebben nagy szerepe volt külföldi mentoroknak és kutatói együttműködéseknek. Szegeden is sok időt töltöttem vendégkutatóként, ahol a tomográfiás képalkotással kezdtem foglalkozni. Ez a terület például a CT-képalkotás matematikai hátterével foglalkozik. A képet különböző vetületekből rekonstruáljuk matematikai modellek segítségével. Kutatásaink egyik fő célja, hogy kevesebb vetületből is jó minőségű képet tudjunk előállítani. Ez azért fontos, mert a CT-vizsgálatok során röntgensugárzás éri a pácienst. Minél kevesebb a felvétel, annál kisebb a sugárterhelés. Mi olyan matematikai modelleken és úgynevezett regularizációs módszereken dolgozunk, amelyek lehetővé teszik a képminőség megőrzését akkor is, ha kevesebb adat áll rendelkezésre. Ezeket főként orvosi alkalmazásokban lehet hasznosítani.
A kutatás sok türelmet és kitartást igényel. Nem véletlen, hogy angolul a kutatót researchernek nevezik, vagyis olyasvalakinek, aki újra és újra ugyanazt kutatja. Mindig arra törekedtem, hogy magas szinten műveljem a tudományt, részt vegyek nemzetközi projektekben és együttműködésekben. Az évek során több nemzetközi konferencia és nyári iskola szervezésében is részt vettem. Különösen fontosnak tartom a PhD-hallgatók támogatását és a nemzetközi kapcsolatok építését.
Hogyan változott a matematika tanítása az elmúlt években?
– A hallgatók ma már sokkal inkább digitális környezetben tanulnak. Minden elérhető online, kevesebbet írnak kézzel, és gyakran kész megoldásokat használnak. Jómagam továbbra is szeretek táblán dolgozni. Ha a hallgatók látják, hogyan születik meg lépésről lépésre egy megoldás, sokkal jobban követik a gondolatmenetet. Ugyanígy az is fontos, hogy lássák: egy matematikai módszer mire használható a gyakorlatban, például orvosi képalkotásban vagy autók kamerarendszereiben. Ez is növeli a motivációjukat.
A probléma inkább az, hogy a klasszikus matematikai készségek gyengültek. A mai diákok sokszor digitális eszközökre támaszkodnak, miközben a mélyebb matematikai gondolkodás háttérbe szorul. Ma már elég lefényképezni egy matematikapéldát, és a mesterséges intelligencia sok esetben megoldja. Ezért az oktatásnak is alkalmazkodnia kell az új helyzethez. Ma sokan úgy használnak szoftvereket, mint egy fekete dobozt: működik, de nem feltétlenül értik, mi történik mögötte matematikailag. Ezért különösen fontos, hogy az oktatás ötvözze a hagyományos matematikai szemléletet a modern technológiákkal. A matematika sokszor nehéznek tűnik, de ha sikerül közel hozni a gyakorlati élethez, akkor érdeklődést és lelkesedést tud kiváltani. Ez az egyik legfontosabb dolog az oktatásban.
Hogyan látja a vajdasági felsőoktatás helyzetét?
– Úgy gondolom, hogy a matematikai alapképzés színvonala továbbra is jó. Talán éppen azért maradt erős nálunk a klasszikus matematikai gondolkodás, mert korábban kevesebb technikai eszköz állt rendelkezésre, így sok mindent fejben vagy papíron kellett megoldani.
A legnagyobb hátrány inkább az, hogy kevesebb az együttműködés az egyetemek és a vállalatok között, mint Nyugat-Európában vagy akár Magyarországon.
Sokkal szorosabb kapcsolatra lenne szükség az oktatás és a gazdasági szereplők között.
A tudás önmagában fontos, de hosszú távon akkor tud igazán fejlődni, ha a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásban is hasznosulnak.
Min dolgozik jelenleg?
– Jelenleg a Szegedi Biológiai Kutatóközpont vendégkutatójaként is dolgozom. Ott biológusokkal és orvosokkal együttműködve olyan képfeldolgozási módszereken dolgozunk, amelyek segíthetnek bizonyos betegségek felismerésében. Ez számomra különösen izgalmas terület, mert itt a matematika, az informatika, a biológia és az orvostudomány találkozik. Emellett természetesen folytatom az alapkutatásaimat, publikációkon dolgozunk hazai és külföldi kollégákkal, és a PhD-hallgatóim munkáját is segítem. Úgy érzem, hogy a kutatásnak akkor van igazán értelme, ha annak eredményei végül az emberek gyógyítását és életminőségét szolgálják.
Lukity Tibor 1974-ben született, általános iskolai tanulmányait Szajánban, a gimnáziumot Nagykikindán végezte. Az Újvidéki Egyetem Természettudományi-matematikai Karán 1998-ban matematikatanári oklevelet szerzett. Doktori titulusát 2011-ben nyerte el a Műszaki Tudományok Karán. A Magyar Tudományos Akadémia honlapján a következő szakmai életrajzi adatok olvashatók: Lukity Tibor vajdasági matematikus, az MTA külső tagja. Jelentős eredményeket ér el a tomográfiás képalkotás módszereinek fejlesztése terén, nevéhez több regularizációs módszer bevezetése fűződik, ideértve az irányultságon, a súlyponton, a kompaktságon, valamint a geometriai momentumokon alapuló alakleírók bevezetését a képalkotó eljárásokba. Az Újvidéki Egyetem Műszaki Tudományok Kar Matematika Tanszékének egyetemi tanáraként matematikai tantárgyakat oktat műszaki irányultságú hallgatóknak, emellett évtizedek óta aktívan részt vesz a vajdasági magyar tudományos életben, a tudományos utánpótlás nevelésében, egyebek mellett a karon működő alkalmazott matematikai doktori iskola előadójaként és mentoraként is. Több nemzetközi tudományos rendezvény fő szervezője, meghívott előadóként számos belföldi és külföldi egyetemen adott már elő. Legfontosabb kutatási érdekeltsége a matematikai modellek fejlesztésében és alkalmazásában keresendő elsősorban a digitális képfeldolgozás és képalkotás módszereinek fejlesztése és tökéletesítése céljából. A Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium mentora, 2022-től a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács alelnöke, a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia tudományos bizottságának tagja.
Szerző: Dancsó Áron, Magyar Szó, 2026. 05. 14.
Dávid Csilla felvétele, Magyar Szó
