A SZUBJEKTIVITÁS NAGYKÖZELIJE
Szerző: SAMU János rendkívüli egyetemi tanár (dnsamu@gmail.com)
Intézmény: Újvidéki Egyetem, Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Magyar Nyelv, Irodalom és Kommunikáció Tanszék, Szabadka
Előadásomban alapvetőnek tekintem, hogy a személy(esség) diszkurzív keretei a poszthumanizmus, transzhumanizmus, metahumanizmus etc. által jellemzett szellemi klímában jelentősen átalakulnak, így az, ami már mindig konstrukcióként tűnik föl a modern szemléletekben, a századforduló óta egyre intenzívebben újrakontextualizálódik, és így módosul az alapfogalom jelentése is. Egy korábbi kutatást folytatva azt vizsgálom, hogy az alternatív beszédmódok hasonlóképp pozicionált személyességkoncepciói összefüggnek-e egymással, ugyanarról beszélnek-e, és ha igen, milyen kritériumok alapján mondható ez ki. Mérlegelni próbálom, hogy van-e egyáltalán értelme személyességről beszélni.
Okfejtésemben Júlio Cortazár klasszikus novellája, a Nagyítás (Las babas del diablo), és a szöveg által inspirált két szintén klasszikus film — Michelangelo Antonioni: Nagyítás (Blow-Up), Francis Ford Coppola: Magánbeszélgetés (The Conversation) – (újra)értelmezésére támaszkodom.
Kulcsszavak: személyesség, krízistapasztalat, poszthumanizmus
SUBJECTIVITY IN BLOW-UP
Author: János SAMU, university professor (dnsamu@gmail.com)
Institution: University of Novi Sad, Hungarian Language Teacher Training Faculty, Department of Hungarian Language and Literature, Subotica
In my presentation, I consider it fundamental that the discursive framework of the self (subject) is undergoing a significant transformation in the intellectual climate of posthumanism, transhumanism, metahumanism, etc., so that what has always appeared as a construct in modern perspectives is being recontextualized more and more intensively since the turn of the century, and thus the meaning of the basic concept is also being changed. Following on from previous research, I investigate whether similarly positioned conceptions of subjectivity in alternative ways of speaking are related, whether they talk about the same thing, and if so, what criteria can be used to say so. I am trying to consider whether it makes sense to talk about subjectivity at all.
My reasoning is based on the (re)interpretation of the classic short story by Júlio Cortazar Blow-Up (Las babas del diablo), and two equally classic films inspired by the text — Michelangelo Antonioni: Blow-Up and Francis Ford Coppola’s The Conversation.
Keywords: subjectivity, crisis experience, posthumanism