CUKORIPARI MELLÉKTERMÉKEK / HULLADÉKOK HASZNOSÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI
Szerző: Sörös Zita, rendes egyetemi tanár (zitas@tf.uns.ac.rs)
Intézmény: Technológiai Kar, Újvidéki Egyetem, Újvidék
A cukoripari melléktermékek felhasználásával kapcsolatos főbb problémák abban mutatkoznak meg, hogy eredeti formájukban instabilak, biológiai lebomlásra hajlamosak lehetnek, és megfelelő technológiai eljárással kell őket kinyerni/stabilizálni. A cukorrépából történő cukorgyártás során a fő terméken – a szacharózon – kívül két fontos mellékterméket kapnak: kilúgozott cukorrépaszeletet és melaszt. A kilúgozott répaszelet jelentős mennyiségű cellulózt, hemicellulózt, pektint, lignint és fehérjét tartalmaz. A cukorrépaszelet elsősorban állati takarmány alapja, azonban a magas pektintartalom (a szárazanyag 20-30%-a pektin), valamint a viszonylag alacsony ár és a könnyű beszerezhetőség új utakat nyit e melléktermék felértékelésére. Az elmúlt néhány évtizedben a tudományos és szakmai közvélemény intenzíven foglalkozott a különféle alkalmazási területeket célzó kutatásokkal, az emberi táplálkozásban való felhasználástól a bioüzemanyag előállításához szükséges, fermentálható cukrok, valamint értékes emulgeálószer előállításáig. A melasznak már most is nagy a használati értéke, mégis az utóbbi időben észrevették, hogy a melaszban is körülbelül 5% betain található, amiért alkalmas a betainfrakció előállításához. A betaint takarmánykészítésben, valamint a gyógyszeriparban használják bizonyos gyógyszerek összetevőjeként. A cukorrépa levelei pedig rendkívül értékes biomasszát képeznek, és a megfelelő aminosavtartalma miatt a növényi fehérjék kinyerésére alkalmas, amit a vegetariánusok fehérjedús élelmiszerek előállítására használhatnak, így hozzájárulnak a fenntartható felhasználáshoz.
Kulcsszavak: cukoripar, kilúgozott cukorrépa szeletek, pektin, rost, melasz, betain
POSSIBILITIES OF UTILIZATION OF BY-PRODUCTS / WASTE FROM THE SUGAR INDUSTRY
Zita Šereš, full-time professor
Faculty of Technology Novi Sad, University of Novi Sad
The main problems related to the usage of the by-products are that they are unstable in their original form, can be subject to biological degradation, and must be extracted/stabilized by a suitable technological process. During the sugar production, in addition to the main product – sucrose – two important by-products are obtained – sugar beet pulp and molasses. The sugar beet pulp contain a significant amount of cellulose, hemicellulose, pectin, lignin and protein. Sugar beet pulp are primarily used as animal feed, however, the high pectin content (20-30% of the dry matter is pectin), as well as the relatively low price and the availability open new directions of their utilization. In the past few decades, the scientific and professional public has been intensively engaged in research aimed at various fields of application, from use in human nutrition to the production of fermentable sugars required for the production of biofuel, as well as for valuable emulsifiers. Molasses already has a high utility value, but recently it has been noticed that molasses also contains about 5% betaine, which makes it a suitable for the production of the betaine fraction. Betaine is used in feed technology, but in the pharmaceutical industry as a component of certain medicines as well. The sugar beet leaves are also an extremely valuable biomass, and due to its adequate amino acid content, it is suitable for the extraction of plant proteins, which can be used by vegetarians to produce protein-rich foods, thus contributing to its sustainable use.
Keywords: sugar industry, leached beet slices, pectin, fiber, molasses, betaine