SZEMBEN A LÍRÁVAL
Költői képteremtés és tárgyiasság Nemes Nagy Ágnes poétikájában
Szerző: SAMU-KONCSOS Kinga, kutató (koncsoskinga@gmail.com)
Intézmény: Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ, Eszék
Nemes Nagy Ágnes költészetelméleti gondolatmenetében az „objektív lencse” metaforájával írja le a tárgyias költészet képalkotási módszerét, melyet, mint Rilkére hivatkozva kifejti, „a tárgyak visszanézése” motivál.
Ennek megközelítését hatékonyan támogatja Kaja Silverman A képteremtés apparátusa című tanulmánya, amely a freudi pszichoanalízis olyan szöveghelyei felé fordul, amelyekben Freud a pszichét optikai eszközként mutatja be, s a fényképezőgép tükör-mechanizmusához hasonlítja az eredet pozícióját minduntalan átíró észlelés folyamatát.
Előadásomban a silvermani konzekvenciák fényében olvasom újra Nemes Nagy művészetfilozófiai tétű Rilke-elemzését. Ki szeretném mutatni, hogy az Archaikus Apolló-torzó zárótételében („Du musst dein Leben ändern.”) a másképp-megjelenítésben győzedelmeskedő örömelv jut szóhoz, mely nem identifikációs törekvést, épp ellenkezőleg, az extázis törekvését nyilvánítja ki.
Kulcsszavak: költői képteremtés, tárgyiasság, Nemes Nagy Ágnes, örömelv
OPPOSING LYRIC POETRY
Poetic Imagery and Objectivity in the Poetics of Ágnes Nemes Nagy
In her theoretical writing, Ágnes Nemes Nagy uses the metaphor of the „objective lens” to describe the image creation method of objective poetry, which, as she explains with reference to Rilke, is motivated by „looking back of objects”.
This approach is effectively supported by Kaja Silverman’s study Apparatus for the Production of an Image, which turns to passages of Freudian psychoanalysis in which Freud presents the psyche as an optical device and compares the process of perception, which constantly transcribes the position of origin, to the mirror mechanism of a camera.
In my presentation, I will reread Nemes Nagy’s analysis of Rilke in terms of art philosophy in the light of Silverman’s consequences. I would like to point out that in the final movement of the Archaic Torso of Apollo („Du musst dein Leben ändern.”), the pleasure principle that triumphs in the otherwise-displayed comes to the fore, which does not express an aspiration for identification, on the contrary, it expresses an aspiration for ecstasy.
Keywords: poetic imagery, objectivity, Ágnes Nemes Nagy, pleasure principle