A párhuzam alapja a tulajdonosok elszakadása a tulajdonjogok tényleges gyakorlásától.

Az önigazgatás arra a feltételezésre (dogmára) épült, hogy a dolgozók gyakorolják a tulajdonjogokat. Ez egy roppant bonyolult döntéshozatali mechanizmust feltételezett, mely a gyakorlatban sohasem alakult ki.

A mai kapitalizmus jelentős területén a részvényesek a névleges tulajdonosok, ezek azonban gyakran nem is tudják hogy minek a tulajdonosai (mert részvénycsomagjaik vannak, melyeket bankok kezelnek), és ha tudják is, nemigen látják át a folyamatokat és nem képesek ténylegesen tulajdonosi jogokat gyakorolni.

A látszat-tulajdon mindkét esetben irracionalitásokhoz vezet.