A klímaváltozás és ennek következményeként jelentkező szélsőséges időjárási események természetvédelmi, gazdasági kárai és humán problémái előtérbe állították a kérdéskör átfogó tudományos vizsgálatát. A klímaváltozás globális vonatkozásaival (tengervízszint növekedése, pusztító viharok, elsivatagosodás, élelmiszer- és ivóvíz-hiány, tömeges migráció stb.) már az ENSZ Biztonsági Tanácsa és az Európai Unió is kiemelten foglalkozott.

A klímabiztonság kérdése nemcsak globális, hanem regionális és nemzeti szinten is jelentkezik. A Kárpát-medence országai klimatikus szempontból sajátságos helyzetben vannak. E földrajzi terület lényegében önálló klimatikus egységet képez. Vízellátottsága potenciálisan jó, ugyanakkor területének jelentős részén a talaj-klimatikus viszonyok az aszály gyakoriságához is hozzájárulnak.
A klímabiztonság elméletének és gyakorlatának a legfontosabb feladatai:

A természetes és természetközeli ökoszisztémák, az élőhelyek és általában a biodiverzitás védelme;
A lakosság életfeltételeinek fenntartása és vagyonának megőrzése;
A társadalom normális működéséhez szükséges termelési és szolgáltató rendszerek az ún. „kritikus infrastruktúrák” védelme;
A gazdaság zavartalan működése.
Alapvető cél az élőlények (növények, állatok, emberek) életfeltételeinek, a kritikus infrastruktúrák és a gazdaság működésének megvédése a jelentős természeti katasztrófák (árvíz, belvíz, aszály szélviharok, hőséghullámok, stb.) bekövetkezésekor.

A légkörben lévő üvegházhatású gázok mennyiségének stabilizálása, illetve csökkentése feltétele az élőlények, a társadalom és gazdaság hosszú távú biztonságának.

Rövid- és közép távú biztonság garanciája az alkalmazkodás, beleértve a megelőzést, a védekezést és a helyreállítást is. A két cselekvési irányzat nem helyettesíti, hanem kiegészíti egymást és megalapozza a fenntartható fejlődést, a jelen és a jövő generációk érdekeinek érvényesítését.