HOMO LUDENS
Kiválasztottam és megszenteltem e helyet
Szerző: mgr. Lázár Tibor, képzőművész (lzrtbr@yahoo.com)
Intézmény: Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, Zenta
A Velencei Biennálé Magyar Pavilonjába tervezett műalkotások szorosan kapcsolódnak a Maróti-féle épülethez, nemcsak a térelrendezésben, hanem az eredeti művészettörténeti kontextusban is. A kiállítás célja az épülethez illeszkedve egy reszakralizált tér létrehozása, amely nem a művészetvallás fogalmához, hanem az emberiség által teremtett (beleértve a Mesterséges Intelligenciát is) tér átfogó kultuszához kapcsolódik. Különös hangsúly kerül a kultusztárgyakra, amelyek a Tervező-Teremtő által megalkotott Mesterséges Intelligencia világát célozza.
A kiállítás elemei és megjelenési formái vallástörténeti univerzalitásra törekednek. A pavilon nagy terei monumentális, robot-szerű alakokkal lesznek megtöltve, amelyek kétdimenziós kultuszképekként jelennek meg fő nézetből, körbejárva pedig szoborként és építészeti elemeket hordozó antropomorf struktúraként értelmezhetők. Ezek az alkotások 3D-nyomtatással készülnek, és az előállítás során keletkezett selejt-töredékeket a pavilon udvarán helyezzük el, felkészítve azokat a jövő régészei számára. Ez a megoldás utalás a kultuszok és a tárgyak mulandóságára.
A robot-szerű alakokat építészeti keretmotívumok kapcsolják az épülethez, színvilágukban pedig illeszkednek a pavilon fehér falaihoz. A kiállítás része továbbá mennyezeti és falra szerelt plexi-képek sora, amelyek a robotok megalkotását ábrázolják, mint tervezői folyamatot.
Kulcsszavak: Velencei Biennálé, magyar pavilon, szakrális tér