A növénynevelő gazda munkájának sikerét alapvetően meghatározza az, hogy milyen fajta vetőmagját használja. A fajta-előállító növénynemesítés így kulcstényező a termés mennyiségi és minőségi elvárásainak teljesülésében. A fajtát megalkotó növénynemesítő mindig versenyre kényszerül, aminek csak állandó innovációval tud megfelelni, ezért a hagyományos nemesítési módszereket folyamatosan kombinálja a tudomány által kínált legújabb módszerekkel. Napjainkban, a genomika korszakában a rekombináns DNS módszerek nyújtanak lehetőséget a termesztett növények génállományának mérnöki kialakítására. Egyre több agronómiailag fontos gén mint DNS-szakasz kerül azonosításra. Lombikban megváltoztatva az izolált gén szerkezetét, az visszaépíthető a növény többi tízezer génje közé. Ezt a folyamatot nevezzük transzformációnak, amely a genetikailag módosított (GM) növények létrehozását jelenti.

A legújabb statisztikák szerint a 2008-as évben 125 millió hektáron termesztettek géntechnológiával nemesített növényeket a világ 25 országának 13,3 millió farmgazdaságában. A tavalyi évben 32 millió tonna termésnövekményt eredményezett a GM növények termesztése.

Logikátlan ellentmondása a GM növények társadalmi elfogadásának, hogy éppen a környezetvédők tesznek meg mindent ezeknek a növényeknek a használata ellen akkor, amikor igazolható, hogy 1996. és 2006. között a GM növényeknek köszönhetően 286 millió kg hatóanyaggal csökkent a mezőgazdaság vegyszerfelhasználása. A GM növényekre alapozott agrotechnikák 2007. évben 1,1 milliárd kg csökkenést eredményeztek a CO2-kibocsátásban.

Mivel a géntechnológia és a GM növények előállítása mindennapi eszközök a növénybiológiai kutatásokban, szinte nincs olyan növényi tulajdonság, a melynek javításáról ne számoltak volna be a GM növények vizsgálatakor. Így például a sejtosztódást negatívan szabályozó gének elhallgattatásával szélesebb rizsszemeket termő transzformánsokat lehetett előállítani. Több ezer közlemény számol be a szárazságtűrés és vízhasznosítás javulását eredményező géntechnológiai stratégiákról. Az MTA Szegedi Biológiai Központban a vízhiány okozta oxidatívstressz-válasz eredményeként képződő aldehid vegyületek méregtelenítését végző enzim túltermeltetésével lehetett akár a dohány-, akár a búzanövények szárazság-ellenállóságát fokozni. Jelenleg egyetlenegy rovarrezisztens GM hibridkukorica (MON 810) körül csapnak össze az ideológiai és politikai nézetek és születnek kormányzati döntések, pedig maga a technológia nagyszámú lehetőséget kínál betegség-ellenálló növények előállítására, legyen az fuzáriumrezisztencia vagy kukoricabogár-ellenálló hibridek bevezetése. Míg a kukoricamoly kártétele nem jelentős Magyarországon, addig a kukoricabogár elleni védekezésre a magyar gazdák 4,1 milliárd forintot költenek évente, így komoly gazdasági következményei lehetnek annak, ha a bogárellenálló GM növények termesztése körül is hasonló nézeteltérésekre kerül sor, mint azt a MON 810 hibrid esetében tapasztalhattuk.

Az európai biotechnológia-ellenesség gazdasági következményeit ma nehéz megítélni, de tekintettel az amerikai kontinensen, illetve Kínában bekövetkező elterjedés mértékére, nem nehéz megjósolni egy jelentős gazdasági versenyképesség-vesztést. Tudomásul kellene venni, hogy a növények nemesítése egy tudományos alapokon nyugvó művészet, mely különböző módszerekkel alakítja ki a kívánt génkészlettel rendelkező növényeket. A növénynemesítő csak úgy lehet sikeres, ha szabadon választhatja meg a nemesítés módszereit, és csak a termékként megjelenő fajta tulajdonságai alapján történnek a hatósági engedélyezés döntései.

Volt már történelmi példa arra, hogy ideológiai alapon a politika kényszerítette a növénynemesítőt bizonyos módszerek használatára. Gondoljunk a micsurini-liszenkói időszakra, amikor a nemesítőnek vernalizációval vagy oltással kellett új genetikai variánsokat létrehozni. Ezeknek a próbálkozásoknak a kudarca csak idővel derült ki, és számos nemesítő vagy növénygenetikus munkássága szenvedett csorbát.

Nem nehéz bizonyos analógiát felismerni a GM növények körüli állóháborút tekintve, hiszen napjainkban a géntechnológia mint nemesítési módszer tiltása szerepel a parlamenti törvénykezés napirendjén. Megismétlődik az a helyzet, hogy a szakemberek mellőzésével a hozzá nem értők korlátozzák a növénynemesítők metodikai eszköztárát. Ma még nyitott kérdés, hogy mennyi időre lesz szükség a tudományos tények érvényre jutásához, és megszűnik a közvélemény félretájékoztatása.
Abban biztosak lehetünk, hogy a géntechnológiával történő növénynemesítés előbb-utóbb domináló szerepet kap, és az így előállított fajták meghatározó szereplői lesznek egy környezetbarát és versenyképes növénytermesztési technológiai rendszernek.