KLASSZIKUS, BŐRKÖTÉSBEN
Szerző(k): SAMU János1, rendkívüli egyetemi tanár (dnsamu@gmail.com), SAMU-KONCSOS Kinga2 PhD., kutató
Intézmény: 1 Újvidéki Egyetem, Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Magyar Nyelv, Irodalom és Kommunikáció Tanszék, Szabadka; 2 Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ, Eszék
Dolgozatunkban J. G. Ballard 1973-ban megjelent Karambol című (botrány)regényének újraolvasására vállalkozunk két adaptáció tükrében. Az újraolvasást a digitális fordulatot követő olyan diszkurzív átrendeződések indokolják, amelyek a technogenezis és kiborgizáció már az ezredforduló előtt intenzíven tematizált fogalomköreinek módosulásából következnek, és amelyek a könyv emberképét, szubjektumkoncepcióját új megvilágításba helyezik. A két adaptáció David Cronenberg (ugyancsak nagy botrányt kiváltó) két évtizeddel később forgatott, mára klasszikus mozija, illetve Zoe Beloff Nightmare Angel című 1986-os rövidfilmje, amelyek egymáshoz képest egészen eltérően interpretálják az alapszöveg testszemléletét. Érvelésünk értelmében – kortárs poszthumanista kontextusból összevetve a feldolgozásokat – releváns képet kaphatunk arról, miért tűnhet sokkal kevésbé fenyegetőnek az alapmű szubverzív potenciálja a jelenkorban.
Kulcsszavak: poszthumanizmus, kiborg, normalizáció, szubjektum bőrkötésben
A CLASSIC, LEATHER-BOUND
Author: János SAMU, university professor (dnsamu@gmail.com), Kinga KONCSOS-SAMU
Institution: University of Novi Sad, Hungarian Language Teacher Training Faculty, Department of Hungarian Language and Literature, Subotica; Educational and Cultural Center of Hungarians in Croatia
In this paper, we undertake a re-reading of J. G. Ballard’s 1973 (scandal) novel Crash in the light of two adaptations. The rereading is justified by the discursive rearrangements that follow the digital turn, which result from the modification of the conceptual spheres of technogenesis and cyborgisation that were already intensively thematised before the turn of the millennium, and which place the image of the human being and the concept of the subject of the book in a new light. The two adaptations are David Cronenberg’s (also scandalous) classic film from two decades later, and Zoe Beloff’s 1986 short Nightmare Angel, which interpret the body’s perspective in the basic text in very different ways. We argue that comparing these adaptations in a contemporary posthumanist context provides a relevant insight into why the subversive potential of the basic work may seem much less threatening in the present.
Keywords: posthumanism, cyborg, normalization, leather-bound subject