A GÓT UFAR VISZONYSZÓ KIALAKULÁSA ÉS TOVÁBBI FEJLŐDÉSE A GERMÁN NYELVEKBEN
Szerző: BOGNER István, nyugalmazott rendes egyetemi tanár (istbogner@gmail.com)
A gót ufar viszonyszó az indogermán *uper(i) alakból származik. A gót nyelvben ez a viszonyszó ufar formában jelenik meg. Verner törvénye szerint az említett törvény megfelelő feltételei mellett az indogermán p zöngétlen zárhang ennek megfelelő zöngés formája, a b kellene, hogy megjelenjen, mint az IDG *septm : GOT sibun.
Az indogermán p zöngétlen zárhang a germán nyelvekben az eredeti *uper(i) különböző változataiban jelenik mint b,Ѣ, f, v, r .
Az indogermán hangváltozásokról bőséges anyag áll rendelkezésünkre. A legfontosabbak e kutatás szempontjából a Grimm és Verner törvénye (németben: Erste Lautverschiebung és Verners Gesetz), ezek tükrében kerülnek vizsgálatra az indogermán *uper(i)-val kapcsolatos rokonszavak (ezek: indogermán *apo, *up(o) *uper) kontrasztív elemzéssel. A hipotézis az, hogy a fent említett példa szerint más nyelvi tényezők is közrejátszanak abban, hogy sokrétű változatok sora jelenjen meg a germán nyelvekben. Nem lehet mindent a Grimm és Verner törvényével megmagyarázni.
A kutatás célja megfejteni, milyen más nyelvi jelenségek vezettek a sokféle változat kialakulásához.
Az elvégzett elemzések alapján az a konklúzió vonható le, hogy a germán nyelvekben fellelhető b,Ѣ, f, v, r változatok a következő nyelvi jelenségekre vezethetőek vissza:
1.) A p : b alternációja az indogermánban.
2.) A hangsúly helyének az ingadozása az indogermán nyelvekben.
3.) A gót nyelvben a hangsúly korábbi rögzülése az első szótagon a többi germán nyelvhez viszonyítva.
4.) A réshangok kiegyenlítődése a zöngétlen réshangok javára.
5.) Analógiai képződmények.
Kulcsszavak: Grimm törvénye, Verner törvénye, hangsúly, zöngés és zöngétlen réshangok
THE FORMATION AND FURTHER DEVELOPMENT OF THE GOTHIC PREPOSITION ‘UFAR’ IN THE GERMANIC LANGUAGES
István BOGNER, retired university professor (e-mail: istbogner@gmail.com)
The Gothic preposition ufar originates from the Indo-Germanic form *uper(i). In the Gothic language, this preposition appears in the form ufar. As per Verner’s law, given the suitable conditions of the aforementioned law, it is the corresponding voiced form of the Indo-Germanic voiceless final p, the b, that should appear, as in IDG *septm : GOT sibun.
In the Germanic languages, the Indo-Germanic voiceless stop p appears in various variants of the original *uper(i), such as b,Ѣ, f, v, r.
We have abundant material on Indo-Germanic sound changes. The most important from the point of view of this research are Grimm’s and Verner’s laws (in German: Erste Lautverschiebung and Verner’s Gesetz), in light of which the Indo-Germanic *uper(i)-related cognates will be examined with a contrastive analysis, these are: Indo-Germanic *apo, * up(o), *uper. The hypothesis is that, according to the example mentioned above, other linguistic factors also contribute to the emergence of a series of diverse variants in the Germanic languages. However, not everything can be explained by Grimm’s and Verner’s laws. The aim of the research is to reveal what other linguistic phenomena led to the development of the many varieties.
Based on the conducted analyses, the conclusion can be drawn that the variants b, Ѣ, f, v, r found in Germanic languages can be traced back to the following linguistic phenomena:
1.) The alternation of p : b in Indo-Germanic.
2.) The fluctuation of the place of emphasis in the Indo-Germanic languages.
3.) In the Gothic language, the emphasis was earlier fixed on the first syllable compared to other Germanic languages.
4.) Equalization of gap tones in favour of voiceless gap tones.
5.) Analogous formations.
Keywords: Grimm’s law, Verner’s law, stress, voiced and unvoiced diatonics